I. fejezet
Változások

Bernice McKay augusztus 12-én megérkezett Ullepoolba. Nagyon várta már, hogy Londonból, Ullepoolba költözzön. Mindigis vágyott arra, hogy vidéken éljen és legyen egy lova. Bernice még nem tudott lovagolni, Londonba még esélye sem volt rá. Most, tudta, hogy van a faluban van egy lovarda, melynek Hullám Lovasiskola volt a neve.
Amikor, édesanyjával, Eva McKay-jel megérkeztek, rögtön kipakolt, berendezkedett. Az ágya mellé, kutyája, Cappy, kosárkáját helyezte el. Egy táskába belepakolta a szükséges holmijait.
- Mama, elindulok körülnézni a faluban! - mondta Bernice.
- Rendben, de el ne vessz! - mondta Eva.
- Oké, semmi baj sem lesz! - mondta a lány és búcsút intett mamájának és a kék biciklijével elindult. Ullapool gyönyörű kis falu volt a tenger mellett. Nem is mondhatjuk falunak, inkább kis városnak. Az Atlanti Óceán mellett feküdt. Bernice egyenesen odatartott a bicikli úton. Hirtelen megállt. Két lovas vágtatott a parton. A lány elnézte őket egy darabig. Ha ő ilyen lovagolna! Rögtön eszébe jutott egy ötlet!
- Hát persze! Hogy eddig nem jutott eszembe! - gondolta magában Bernice és tekert a Hullám Lovasiskola felé.
Odaért. Nem volt messze a Sea Street 4-től, ahova költöztek. Közben észrevett egy bicikli tárolót és betett oda a bringáját, amíg ő körbe pillant és bejelentkezik lovagló órára. Elindult az irodába. Onnan tudta, hogy hol van, mert lógott egy nagy "Iroda" tábla a kis házikón. Belépett az ajtón. Odasétált egy nagy pulthoz.
- Jó napot! - köszönt a pult mögött megbújó hölgynek.
- Szia! Segíthetek valamiben? - kérdezte.
- Igen. Bernice McKay vagyok, édesanyámmal most költöztünk a körényékre, és beszeretnék iratkozni!
- Ó, értem! - mosolygott. - Akkor töltsd ki ezt a papírt és keresek utána neked időpontot! - mondta és a pult felett Bernice kezébe nyomta a lapot és kapott egy tollat is. Kitölttte a lapon, melyen olyan kérdések álltak, ami a lovaglótudással voltak kapcsolatosak. Átadta Claire Stingelnek, a pultos hölgynek.
- És tegeződjünk! - mondta.
- Rendben! - egyezett bele Bernice. - És mikorra kaphatok akkor időpontot?
- Hmm... - és Claire ránézett a gépére. - Szerencséd van! Holnp tizenegy órára van egy fél órás hely, futószárra. Camillához, a főoktatóhoz!
- És Camilla jó edző?
- Igen! Nem hiába ő a főnök a lovasoktatás terén! - mosolygott Claire.
- Oké! Megnézhetem a lovakat? - kérdezte vidáman Bernice.
- Igen, és akkor holnap fizeted az órát?
- Igen! - válaszolta a lány és ment az iskolalovakhoz, akik a boxukban álldogálltak. Egyik-másik kiváncsian kipillantott az új látogatóra. Minden lónak szépen fel volt írva krétával a neve, születési éve és a zab adagja naponta és ha kellett neki, akkor a müzlije. Bernice ekkor meglátott egy szép, nagy sárga heréltet. Juventus volt a neve, 2001-ben született. Juventus kiváncsian odalépett Bernichez.
- Szia Juventus! - simogatta meg a lovat Bernice.
- Látom kedvel téged! - szólalt meg egy hang a lány háta mögött. Bernice kicsit megijedt és hátra fordult.
- Te vagy az új lány? - kérdezte a nő. - Én Camilla vagyok! - mondta.
- Igen, én vagyok. Bernice a nevem!
- Tudom, most játrtam bent Clairenél.
- Értem. Juventus szép ló!
- Kár, hogy amilyen szép, olyan engedetlen!
- Ezt hogy érted? - fordult Camillához Bernice.
- Igazi rodeóló! Amíg levezeted a pályára, minden rendben... Ügetésnél kezdődnek már a gondok! De futószáron kis gyerekeket is visz! - Bernicet nagyon meglepte Camilla. Juventus, pedig nagyon aranyos ló.
- Amúgy lehetséges, hogy holnap őt kapod! - mosolygott Camilla. - Kicsit könnyebb dolgod lesz, mivel kedvel...
- Szerinted tényleg kedvel?
- Igen! Nézd, nyalogatja a kezed! Szimpatikus vagy neki! A lovak így mutatják ki.
- Akkor megnyugodtam! - mosolygott Bernice és rá pillantott az órájára. - Ó, mennem kell! Szia Camilla! - megsimogatta Juventust és tőle is elköszönt. Elment a bicikli tárolóhoz és hazament. Nagyon szétszórt volt, és nagyon boldog is. Rögtön beleszeretett Juventusba. Csak a gyönyörű herélt körül járt az esze. Juventusnak egyébként szép csillag volt a fején, melyet eltakart az üstöke.
Amikor megérkezett az új házba, rögtön elújságolta mamájának a nagy hírt.
- Ó, Bernice, hát ez csodálatos! - mosolygott a mamája.
- Igen, és Juventus olyan szép... - álmdoozott a lány.
- De holnap tizenegy előtt meg kell vennünk a lovaglófelszereléseidet!
- Jaj, igazad van! És hol van itt egyáltalán lovas bolt? - sopánkodott Bernice.
- Ó, nem messze! Elementünk mellette! Itt van a sarkon! - nevetett Eva.
- Tényleg igazad van! - nevetett saját butaságán. Teljesen kiment a fejéből. Felment a szobájába. Cappy ott várta a kosárkájában. Bernice adott neki egy kis kutyatápot vacsira. Előkeresett egy teljesen lovaglással foglalkozó könyvet. Most nem volt kedve ugyan olvasni, de letette az éjjeli szekrényére. Majd este olvassa. Eközben Cappy végzett az evészettel. Bernice leült kiskutyája mellé. Mindig Cappy hallgatta a panaszkodásait.
- Ó, kicsikém! Annyira várom a holnapot! Juventus csodálatos ló... - és közben lazán simogatta a kis Westiet. Fél órán át ezt hajtogatta, hiszen annyira, de annyira izgalomba volt.
- Vacsora Bernice! - ez a kiáltás rántotta vissza a valóságba. Lesétált a falépcsőn, bement az étkezőbe. Vett magának egy tányért, meg evőeszközt és szedett a paprikás krumpliból, amit nagyon-nagyon szeretett. Jót beszélgetett közben édesanyjával, akivel egyedül élt. Bernice apja elhagyta őket, amikor a kislány megszületett. Eva nevelte a lányát. Voltak az életükbe nehéz korszakok, elég gyakran, mert Evát a munkája teljesen kikészítette, ráadásul Londoban rengeteg volt a rossz társoság, és mindenki mindenki idegeire ment. Eva és Bernice ezért költözött Ullepoolba.
Vacsora után Bernice, zuhanyozott és fogat mosott. Amikor a szobájába ment, kinézett az ablakon. Csodás látvány tárult a szemei elé. Rálátott az Atlanti Ócenára. És persze a csöndes kis városra. Látta a Hullám Lovasiskola fedeles lovardájának tetjét is. Elképesztően gyönyörű volt ez a hely. Bernice elszakította tekintetét a látványtól és ledőlt. Olvasta a könyvet, amit előkészített, de nem jutott sokra, mert hamar lekapcsolta a villanyt és elaludt.